A magyar használatautó-vásárló értékrendje szerint az autó élete először 98 ezer kilométernél ér véget. Százezer fölötti óraállással már csak a bolond vesz autót, igaz? Aki pedig a következő lélektani határt, a 200 ezret is hajlandó átlépni, az már meg sem érdemli, hogy autója legyen, annyira hülye hozzá (már bocsánat). És ha egy olcsó bérautó lépi át a 200 ezret? Akkor abba már bele sem szabad ülni, mert nem is autó, hanem ipari hulladék?
A fenti lélektani határokkal két nagy baj van. Az első, hogy butaság. Nem óraállást vagy évjáratot veszünk, hanem egy megfelelő állapotú autót – akár 2 éves, akár 10 éves a kocsi. Másodszor pedig a rögzített óraállások többsége eleve felejthető. A külföldről behozott használt autók órája szinte mind vissza van tekerve, s bizony igen sok a hirtelen megfiatalodó jármű a hazai utakon futó kocsik között is. Alig múlt 10 éves, van benne 70 ezer kilométer és egy nyugdíjas német tanárnő volt a tulajdonosa? A lelkes vevők többsége szereti elhinni ezeket a meséket, s jó nagyot néz, amikor kiderül a kocsiról, hogy taxi volt Münchenben és van benne félmillió kilométer.
Egy mezei autós 15-20 ezer kilométert fut egy évben. Mire az autó eléri a 10 éves kort, bőven benne van a 150-200 ezer kilométer. Ennek ellenére amikor vásárlásra kerül a sor, mindenki keresi a 100 alatti óraállásokat, meg a törésmentes gyári állapotot a 10 év feletti járműveknél.
A magánautósok egy része nem csak hogy beleteszi a 200 ezret 10 év alatt az órába, de közben nem is adja meg a motornak, ami járna neki. A karbantartás sokaknál azt jelenti, hogy ami nagyon muszáj, ami nélkül már leállna az autó, azt nagy duzzogva kifizeti. A kötelező szerviz, a 30-50-90 ezernél cserélendő alkatrészek listája meg csak azért van, hogy a lehúzós szervizek is jól járjanak, igaz? Teljesen felesleges 90-nél a vezérlést cserélni, mikor az még 100 ezret simán elmegy vele.
Mi is következik ebből? Az utakon futó autóknak egy jó része közel sincs abban az állapotban, amit írnak róla. Az órájában kétszer annyi kilométer van, mint amit mutat, a motorháztető alatt meg időzített bombák ketyegnek az el nem végzett időszaki karbantartások miatt.
Az átlagautós aztán beül egy olcsó bérautóba és szólni sem tud a megrökönyödéstől. Ránéz az órára, s felsikolt: „ezek tényleg azt hiszik, hogy be fogok ülni a 240 ezret futott talicskájukba?”
Hát kérem, a különbség az, hogy az átlagautós saját kocsijának az órája is bőven 240-et vagy a dupláját mutatná, ha nem tekerték volna vissza már háromszor az évek során. Tudja, mi a nagy különbség?
Egy olcsó bérautó őszinte autó. Az autókölcsönzőnek nem kell visszatekergetnie az órát, mert igazéból fütyül rá, hogy mennyit mutat. Nincs szüksége az adatok hamisítására. Nem eladja, hanem használja az autót. Számára az a fontos, hogy az autóbérlésben részt vevő kocsik mindegyike tökéletes műszaki állapotban legyen.
Autóbérlés során teljesen felesleges azt nézni, hogy hány kilométer van a kivett autó órájában. Az autó kezelése a lényeges. Hogy mindig megkapja a szükséges karbantartást, hogy időben ki legyenek rajta cserélve a kopó-mozgó alkatrészek. Hogy ne fusson rossz fékkel, hibás gumival, szivárgó vízpumpával.
Egy autókölcsönző sokkal gondosabban karbantartja a nála lévő autókat, mint egy átlagos magán tulajdonos. Számára ez munkaeszköz, melyet a megrendelők csak akkor fognak kikölcsönözni, ha kifogástalan állapotúnak látják. Arról nem is beszélve, hogy egy baleset, ami a kölcsönzött autó hibájából következik be, csúnya kártérítési ügybe keverné a kölcsönző tulajdonosát. Elhiheti, hogy nincs rá szüksége.
Autókölcsönzés során, még egy olcsó bérautó esetén is nyugodtan megbízhat a 200 ezernél is többet mutató órájú régebbi kocsikban. Az átadásra kerülő autók biztonságosak, megkapnak minden szükséges karbantartást és sokkal jobb állapotban vannak, mint amit a nepperek telephelyén a vásárlók nézegetnek.
